A történet 12 évvel ezelőtt kezdődött amikor apám meghalt. A boncoláskor az derült ki, hogy a külső és a belső érfalai elváltak egymástól, zsákszerű elzáródásokat képeztek, és ez volt a fő oka a halálának.
Kissé később megmértem a vérnyomásomat és kiderült, hogy 160 körül mozog! Megijedtem és anyám tanácsára felkerestem a kardiológusát, aki megvizsgált és írt egy marék gyógyszert, amiket azóta is szedtem rendszeresen. Néha gondoltam rá, hogy kellene egy kontroll, de mindig közbejött valami.
Nem beszélve arról, hogy az első vizsgálatok alkalmával a szívultrahang során az orvos felfedezett egy vesekövet, és leküldött az urológiára. Az urológus természetesen azzal kezdte, hogy toljam le a gatyámat és fogjam meg a vizsgálóasztal szélét, mire megkérdeztem:
-Doki, rektálisan akarja kitapintani a vesekövet?
Miután elvette a szüzességemet, felírt egy pezsgőtablettát aminek fel kellett volna oldania a követ, de csak a gyomorsavam lett tőle több. A kővel mi történt azt nem tudom, mert többé nem mentem vissza hozzá.
Ilyen előzmények után persze, hogy halasztottam mindig a kontrollt!
_____________________________________________________
Kb. 3 évvel ezelőtt éreztem először, hogy fáj a hátam. A lapockám alatt éreztem, mintha időnként kést dötek volna belém. Az első időben arra gondoltam, hogy huzatot kapott, mert még télen is leengedem az autóban az ablakot résnyire.
Néha éreztem a gyomorszájam környékéről is görcsös fájdalmat, de egy-két korty folyadék elfogyasztása, és néhány mély légvételt követően a fájdalom megszűnt. Olyan érzés volt, mint amikor túl nagy falatot nyel le valaki.
Néhány héttel ezelőtt a hátfájás megint elkezdődött, de most nem akart múlni, csak néha csillapodott kissé.
Még valami: állandó alvásrohamok kínoztak, már munkába menet is néha küzdenem kellett az álmossággal, de délután 3 után meg kínszenvedés volt fent lenni, így sokszor a székemben ülve szundikáltam, mert fekve nem kaptam levegőt. Éjszakánként gyakran volt, hogy rémálomból riadtam fel, és alig tudtam visszaaludni.
