HTML

Infarktus blog

30 év áldozatos munkájának gyümölcseként 2011 március 28-án 42 évesen átéltem az első infarktusomat.

Friss topikok

Linkblog

Archívum

Nos így jött el 2011 márciusa. 28-án volt egy rendszer-összeomlásom Lőrincen, és sokat lépcsőztem amíg próbáltam rendbe tenni. A hátam megint fájt már vagy két hete, de nem törődtem vele. Aztán amíg vártam anyagra, átmentem Kőbányára, hogy segítsek a srácoknak egy telepítésnél, de útközben megfájdult a mellkasom. Olyan volt mint máskor, csak nem akart elmúlni. Ittam a vizet mint a teve. Megittam egy üveggel, de semmi hatása, csak gyengültem, hányingerem volt, és ömlött rólam a víz. Addig-addig, míg a fiúk kihívták a mentőket a tilatkozásom ellenére. A mentősök rámtették az EKG-t, és rögtön mondták: infarktus! Jó vicc, pont most, pont itt, pont nekem?

Percek alatt bent voltunk a Bajcsy Zsilinszki kórházban, és egyből a katéter laborban tettek ki, ahol Szigeti doktor úr vett kezelésbe. Néhány perccel később a fájdalom el is múlt. Következett a feketeleves: 24 óra az őrzőben. Ez nekem - aki 6 órákat alszom naponta - maga volt a rémálom: feküdni egyfolytában, 8-10 ember jelenlétében fekve vizelni a kacsába! Ha felültem rögtön jött egy nővér, hogy lenyugtasson. Szerencsére hasmenésem nem volt, mert az ágytálazásba belehaltam volna! Másnap dél környékén járt volna le a 24 óra, de kettőkor még bent voltam. 1/2 3-kor toltak ki a kórterembe, de a Nagy Testvér itt is figyelt: egy rádiós EKG-t akasztottak a nyakamba, ami az őrzőbe továbbította az adataimat. Csak meghatározott útvonalon szabadott járkálni, mert ha eltűnik a jel egyből keresni kezdtek volna! Hasonló történt akkor is, amikor éjjel leesett rólam az egyik vezeték: egy óra körül arra riadtam fel, hogy az egyik nővér hanyatt fordít, és tappancsokat ragasztgat rám!

Szinte csendben teltek a napok. Négyen osztoztunk a szobán: egy 60+, egy 92 bácsika, és egy 50 körüli (talán) kőműves, akinek már a harmadik infarktusa volt, és most is az állásról hozták be. Ő képes volt 10 másodperceseket fingani! Ha ilyenkor ablakot akartam nyitni, akkor a másik ember rögtön rámszól, hogy fázik! A legöregebb úgy nézett ki mintha meghalt volna, de véletlenszerűen elkezdett kiabálni, hogy "Jajj-jajj-jajj-jajj", így adott életjeleket.

Először bent akartak tartani hétvégére, de végül kiengedtek pénteken, csak előtte megígértették velem, hogy elmegyek Balatonfüredre rehabilitációra. Hazafelé menet Mendénél belefutottunk a már másfél éve tartó "út felújításnál" egy traffipaxba, de a mai napig csak az értesítőt kaptam meg: 40 helyett 65, már csak ez hiányzott!

Legközelebb már a Füredi napokról írok.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://balintrobi.blog.hu/api/trackback/id/tr302861371

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása